Én kisebbségnek tekintek minden olyan személyt, csoportot, akiknek az élete kívül esik a nagy többségen. Ilyenek a többiek számára furcsák, a csoportidegenek, a depressziósok, az idősek vagy akár a melegek is. Európában ilyenek vagyunk mi magyarok is. Aki pedig ilyen, az folyamatosan úgy erezheti, hogy nincs elfogadva, kívül esik a társadalmon, perifériára szorult, azaz szarnak rá nagy ívben a többiek, vagy inkább kifejezetten bántják. Az én határozott elképzelésem az, hogy a könyvben írt elmélet befogadásával tökéletesen beláthatja, aki ilyennek tartja magát, hogy ezen személyek nemcsak hogy nem felesleges gagyik, hanem a legfontosabb mozgató erők a világban.

Miért is? Mert érdekes módon a többség a saját maga viszonylag belátható és szabályszerű működésével a Rendszer stabilitását adja. Viszont a kisebbség mindig új utakon járt és jár. Ezek a személyek sajátos látásmódjuk miatt érzik szarul magukat, hiszen atomi folyamataik miatt sok tekintetben nem egyeznek a többiekével. Ezek közül azok, akik rá tudtak jönni arra, hogy mely speciális képességgel rendelkeznek, és elkezdték azt kamatoztatni, azok kivétel nélkül valami újat és egyedi alkottak. Hiszen olyan új elemet tudtak hozzátenni az egészhez, amely előrelépést tudott előidézni. Ez az elv a „kistestvére” a közgazdaságtanból ismeretes Pareto-elvnek. Olvass utána, mert nagyon érdekes. A Pareto-elv általánosságban alkalmazva azt jelenti, hogy a rendszer egy nagyjából 20-80-as működési mechanizmust mutat. Ennek jól látható, pusztán megfigyelési alapon rögzített legjellemzőbb megnyilvánulásai a következők. A megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül. Ez kicsiben egy cégnél például úgy néz ki, hogy a bevételek 80%-át a 20%-os vevői csoport termeli. Az elv megalkotója – Vilfredo Pareto – ugyanis észrevette, hogy kertjében minden évben a borsók 80%-át a borsóveteményes 20%-a adta. Ahogy tovább szemlélődött, rájött, hogy furcsa módon mindenhol ez látható. Én is ezt vallom tiszta erőből. Jelen gondolathoz kapcsoltan pedig ez azt jelenti, hogy mindenhol működik egy nagyszámú (kb. 80 százalékos) többség és mellette egy kis lélekszámú (kb. 20 százalékos) kisebbség. A többség a stabilitást biztosítva végzi a feladatát (mint a méhkaptárban a dolgozó), de ezáltal immunis minden idegen, új, világmegváltó gondolatra. A kisebbség viszont az emberek esetében izoláltan, a többség által perifériára szorítottan él. Ezért aki ide tartozik, azt a többség furcsának találja, bántja és sokszor pokollá teszi az életét. Tehát a kisebbségbe tartozó egyed addig, amíg nem ismeri fel, hogy mi az életcélja, és nem jön rá, hogy az ő helye nem a többség között van, addig mindig kapni fogja az ERROR-okat. Az ERROR-ok intenzitása pedig egyre nagyobb és nagyobb, majd végül kinyírja azt, aki ezt nem ismeri fel. Gondoljunk bele, hogy hány jelentős író, költő, festő, tudós, feltaláló végezte az életét iszonyú szenvedések között, csórón. Pedig ezek munkáját később valaki felkarolva lekaszálta az ő eredményüket. Ha Te is kisebbségbe tartozol, ismerd fel ezt bátran, hagyd el a többség táborát, és kamatoztasd képességeidet. Ha így teszel, hihetetlen eredményekre számíthatsz. Ehhez ez a könyv egészen biztosan segíteni fog neked.
Itt fontos beszélni az idősekről is. Ma már nagy divat az idősebb embereket izolálni, magukra hagyni vagy egyszerűen bevágni egy öregek otthonába, ahol célok nélkül természetesen belátható eredmények következnek. Pedig az idős ember a rendszer részeként nézve nem más, mint a társadalom emlékezete és tapasztalata. Azaz élő memóriaprogram. Aki ezt megérti és hasznosítja, az már nem fogja magát idősnek tekinteni, hanem megbecsült személyiséggé lép elő.

Ezt beláthatná a fiatalabb generáció is.

Talán Te is rájöttél, hogy ezt a könyvet egy kisebbségi a kisebbségnek írta. Ha tetszik, ne szégyelld bevallani magadnak, hogy Te is a kisebbséghez tartozol. Ha így teszel, már nem egy szemlélődő leszel a színházi közönségből, hanem valódi szereplő fenn a színpadon.